Igei gondolatok

Oly sok haszontalan dolog van, amiért „küzdünk”, amiről azt gondoljuk, hogy nélkülözhetetlen szükség. Belső késztetést érzünk rá, hogy nekünk is legyen olyan, mint annak a másiknak, hogy a mienk legyen a legszebb, legnagyobb – kimondjuk, vagy sem de bennünket dicsérjenek, ránk gondoljanak, mi legyünk a központban stb.

Tudom, sokan rettegnek az idei évtől. Szeretnék most „ünneprontó” lenni! Meggyőződésem ugyanis, hogy ez az év Isten nagy szabadításának az éve lesz! Csodálatos dolog, hogy az Úr vezet bennünket és kijelenti az Ő magasztos terveit! Akkor, amikor minden olyan kilátástalannak tűnik, és úgy gondoljuk, hogy na, most hogyan tovább, akkor tudja Isten bemutatni természetfeletti hatalmát, szabadítását életünkben.

„És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk - és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, - aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal... Mivel az ő teljességéből vettünk mindnyájan, még pedig kegyelmet kegyelemre.” (János 1,14.16)

Sok ember jár templomba, gyülekezetbe, de vajon látják-e a meg nem tértek Jézust bemenni oda? Pontosabban látják-e bennünk bemenni az Urat? Ugyanis olyanoknak kell, hogy legyünk, mint maga az Úr Jézus!

Felteszi a kérdést az ember: mit lehet csinálni ebben a romlott, igazságtalan világban? Ha nagyon szűkszavúan akarnék válaszolni, akkor csak annyit mondanék: élni. Hihetetlenül felgyorsult a világ, mintha csak az utolsó évad lenne a száguldó cirkuszban. Mindenki nyerni akar.

Szerelőhöz vittem az autót, mert elérkezett a következő olajcsere ideje. Viccelődtünk a műhelyben, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni, elég lenne minden százezer kilométer után szervizelni. A szerelő megjegyezte, hogy új korában ez nem is okozna gondot, de meg kellene nézni azt az autót pár év múlva milyen állapotban lesz, ha tényleg csak ilyen ritkán cserélnénk olajt.