Horváth Béla László 51 éves, a békési Reményhír Alapítvány munkatársa. Jelenlegi szolgálatát a Magyar Pünkösdi Egyház Sarkadi Gyülekezetében végzi, mint gondnok. Beszélgetésünk apropója még Isten angyalainak is örömére van, hiszen Lukács ezt mondja: „Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén”. Nos, Horváth Béla László 2011. augusztus 5-én ajtót nyitott élete Megváltója előtt és szívébe fogadta Jézust!

S. L.: — Mesélj magadról, milyen ember voltál?

H. B. L.: — Amikor a fiam meghalt, én teljesen elfordultam Istentől, egyáltalán nem kerestem és nem vágytam a társaságát. Még gondolni sem akartam rá, mert Őt vádoltam a fiam haláláért. Önző ember voltam. Tudtam, hogy van Isten, ezért vádoltam.
De ma már tudom azt, hogy helytelenül láttam a dolgokat és reménykedem abban, hogy a fiam ott van vele. Hiszem azt is, hogy Istennek már akkor tervei voltak velem, mikor a fiamat elveszítettem, csak akkor még nem ismertem fel Őt.

S. L.: — Mikor hallottál először Istenről?

H. B. L.: — Nem is tudom, talán gyerekként. A karácsonyi- és húsvéti ünnepek kapcsán.

S. L.: — Rögtön tudtad, hogy nem jó irányba halad az életed, vagy hezitáltál?

H. B. L.: — Persze, sőt tudatosan az ellenkezőjét csináltam, mintha most tenném. Nem érdekelt az, hogy mit hoz a holnap. Tudatosan Isten ellen tettem a dolgaimat, de egy idő után valamiért leültem vasárnaponként az ATV elé és végignéztem, az akkor általam vallási műsornak nevezett programot. Ekkor nem jártam gyülekezetbe, sőt nem is akartam, annyira azért nem hatott rám.

S. L.: — Hogyan tértél meg?

H. B. L.: — Először Jézusnak köszönöm meg és neked, mert Te voltál az a mécses, ami bevilágította azt az utat, amit nem akartam megismerni. Először egy orgoványi rendezvényen döbbentem rá, hogy Isten és Jézus a szívembe költözött, de olyan érzéssel és hatalommal, hogy azt szavakban nem tudom kifejezni. A hazafelé vezető úton már tudtam, hogy nekem azt az utat kell járnom, melyet Jézus előre elkészített. Következő utazásom kapcsán Sárszentlőrincen jártam, ahol még inkább megerősödött bennem, hogy nekem már csak egy út van, a Krisztus. A történet itt még nem ér véget, mert ezek után következett egy evangelizációs alkalom Nyírvasváriban, ahol Isten szeretetét olyan mértékben tapasztaltam meg, mint még soha. El is terveztem, hogy legközelebb elmegyek Sarkadon a helyi gyülekezetbe és megkérem Adamik Lacit, hogy imádkozzon értem. De ekkor, mintha valaki megragadott volna, úgy törtem előre a felhívásnak engedve, és átadtam magam most már „hivatalosan” is Jézusnak.

S. L.: — Mi változott az életedben megtérésed után?

H. B. L.: — Szinte minden. Teljes fordulatot vett az életem, de nem csak az enyém, hanem szeretett feleségem és lányunké is. Érzem, tapasztalom, hogy áldás van az életünkön, áldás van a házunkon. Kell ennél több? Minden nap olvassuk a Bibliát, én naponta többször is. Minden héten, szerdán házi gyülekezet van nálunk, csütörtökön bibliaórára, vasárnap pedig istentiszteletre megyünk a gyülekezetbe.

S. L.: — Mondj néhány gondolatot azok számára, akik megtérés előtt állnak!

H. B. L.: — Ne habozzanak, mert nem tudják mi az, aminek híján vannak. Nagyon sok a veszíteni való Jézus nélkül. Ha hisznek Istenben és befogadják szívükbe Jézust, teljesen megváltozik az életük. Ha megtérnek, fontos lesz számukra, hogy ne vétkezzenek, és minden nap olyan csodákat tapasztalhatnak meg, amikről még álmodni sem mernek, olyan embereket is szeretni fognak, akiket eddig gyűlöltek. Egy új életet kapnak, amin a barátok és szomszédok is csak csodálkoznak, nem értik a helyzetet, de látják a rengeteg pozitív változást, és mindenki kíváncsi lesz rá, hogy mi történt veled. Te pedig bizonyságot teszel Jézusról!

S. L.: — Zárógondolatként, 2011. október 29-én lesz a bemerítésed a Sarkadi Pünkösdi gyülekezetben, ráadásul feleségeddel, Magdival egyszerre. Ez nem mindennapi dolog. Hogyan élitek ezt meg?

H. B. L.: — Nagyon várjuk a 29-ét mind a ketten, csodálatos érzés. A körülöttem élők csak csodálkoznak rajtunk, hogy milyen életváltozáson megyünk keresztül. Hálásak vagyunk Jézusért, mert meg láthattuk azt, hogy milyen csodálatos életre hívott el bennünket. Kívánom, hogy nagyon sok roma és nem roma ember tapasztalja meg milyen Istennel közösségben lenni.

S. L.: — Köszönöm!