Krizsanyik Győző a békési Kegyelem Gyülekezet lelkipásztora, az evangélium üzenetének lelkes hordozója. Életének talán egyik legismertebb jellemzője a szelídség. Amikor készültem erre az interjúra, imádkoztam és azt kértem Istentől, hogy engedje meg számomra, hogy Győzőt igei gondolatokban felöltöztetve lássam. Ekkor a következő igeszakaszt hozta Isten elém: „Íme, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg”. (Ésaiás 42,1-3) Akik ismerik, minden bizonnyal tudják: pásztor szíve csak annak van, akinek Isten ad. Azt mondják a gyülekezet tagjai, Győző pásztor ilyen szívet kapott!

S. L.: — Mielőtt újjászületett keresztény lettél, hogyan élted a hétköznapjaidat?

K. Gy.: — Hálás vagyok Istennek, hogy olyan családba születhettem, ahol az Isten Igéjének nagy volt a tekintélye. Ez meghatározta már gyerekként és fiatalként is a cselekedeteimet. A rendszeres családi áhítatok, gyülekezeti alkalmak részévé váltak az életemnek. Voltak ugyan olyan időszakok is, amikor nehéz volt elfogadni, hogy keresztény családban élek — alkalmazkodni, megfelelni az elvárásoknak.

S. L.: — Volt-e olyan pillanat az életedben, amikor azt mondtad, hogy szükséged van változásra?

K. Gy.: — Volt sok információm, ismeretem Istenről, az Ő Igéjéről, hiszen minden nap hallottam róla valamit. Úgy 14-15 éves lehettem, amikor egyik unokatestvérem megtért.

S. L.: — Ez a pillanat volt a megtérésed mellett való döntésed is?

K. Gy.: — Ez elgondolkodtatott: hogy és miért is járok gyülekezetbe. Arra jutottam, hogy csak akkor térek meg, ha személyesen találkozhatok az Istennel. Elkezdtem ilyen „szemmel” olvasni a Bibliát, hallgatni az igehirdetéseket, és ez a változásnak a kezdete lett, amit akkor nem is gondoltam. Folyamatosan tapasztaltam, hogy Isten vonz magához, szól hozzám, odafigyel rám, és ahogy egyre jobban megismertem, eldöntöttem, hogy nem akarok nélküle élni.

S. L.: — Hogyan fogadtad a szívedbe Jézust, mint személyes megváltódat?

K. Gy.: — Miközben bennem ezek a dolgok történtek — és hiszem, hogy nincsenek véletlenek —, a gyülekezetünkbe jött egy evangelizációs csapat (Falumisszió). Olyan személyesen szólított meg az Úr Zákeus történetén keresztül — „Ma veled és nálad akarok lenni!” —, ahogy eddig még nem szólt hozzám. Én pedig befogadtam a szívembe, és életem Urává tettem. Még egy igeszakasz: a Rómaiakhoz írt levél 6. része az, ami a megtérésemhez kapcsolódik.

S. L.: — Miben vetted észre a változást, miután Jézus a szívedbe költözött?

K. Gy.: — Örültem és örvendeztem az új életnek, és minden értelmet meghaladó békesség lett az életem része.

S. L.: — A barátaid, környezeted elfogadták a döntésedet, miszerint te elkötelezted magad a Krisztus követésében?

K. Gy.: — A barátaim és a környezetem velem együtt örült, és elfogadtak, támogattak ebben a döntésemben.

S. L.: — Most lelkész vagy. Hogy érzed magad ebben az elhívásban?

K. Gy.: — Ha az érzelmeim alapján próbálnám megközelíteni ezt a kérdést, akkor az zsákutca lenne. Az Úr kegyelme által mondom azt, amit az apostol mondott, hogy „Ő tett titeket alkalmassá az Ő akaratának megcselekvésére”. Ez az, ami meghatározó.

Köszönöm kérdésed, jól vagyok!

S. L.: — Sokan olvassák ezt az interjút. Minden bizonnyal kíváncsiak arra, hogy mit üzennél most nekik.

K. Gy.: — Egy idézet: „A tegnap elmúlt, a holnap még nincs itt, ma meg segít az Úr!” Az emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, hogy tele vannak segélykiáltásokkal, kérdésekkel. A te kérdésedre, problémádra a megoldás a megváltó Jézus Krisztus, mert Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad. Kiálts, kérd Őt hittel, és megoldást hoz az életedbe! De ez ott kezdődik, hogy behívod az életedbe, és elfogadod Őt megváltódnak és Uradnak. Ha pedig már az Övé vagy, teljes szívvel bízz az Úrban, és ne a magad értelmére támaszkodj!